Ide lehet majd verseket feltennie azoknak, akik szeretnék közzétenni műveiket.
Ossz meg egy verset a világgal!
2011.09.15. 17:49
Küldj egy verset!
12 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://100ezerkoltoavaltozasert.blog.hu/api/trackback/id/tr313229957
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
petite francaise fille 2011.09.22. 15:27:39
drenyovszki andrea
Szájfestés
Arcot kéne rajzolni,
de száj nélkül.
Olyat ami nem tud mosolyogni,
csak a szemével.
Olyat ami nem tud beszélni.
Olyat, amiről legalább tudom,
hogy miért, nem érted.
Arcot kéne mosni.
Az enyémet.
Úgy, hogy lehetőleg
lemossam a szám.
Hogy, ne lásd többé.
Hogy hiányozzon,
hogy egykor hozzáérhettél.
Rájöhess arra, miben tévedtél.
Vagy, lekéne festeni
a szám. Lefesteni, de
nem bőrszínűvel.
Valami mással. Mondjuk
fehérrel, vagy tán lilával.
Olyannal, hogy észrevedd,
hogy nincs.
Hogy rácsodálkozzanak.
Valamit kéne…
Tán csak megnémulni.
Mikor kinyitom a szám,
hang ne távozzon belőle,
se jó – se rossz a világba.
Maradjak csendben,
de ne tudjak róla,
higgyem, csak higgyem,
hogy értenek.
Szájfestés
Arcot kéne rajzolni,
de száj nélkül.
Olyat ami nem tud mosolyogni,
csak a szemével.
Olyat ami nem tud beszélni.
Olyat, amiről legalább tudom,
hogy miért, nem érted.
Arcot kéne mosni.
Az enyémet.
Úgy, hogy lehetőleg
lemossam a szám.
Hogy, ne lásd többé.
Hogy hiányozzon,
hogy egykor hozzáérhettél.
Rájöhess arra, miben tévedtél.
Vagy, lekéne festeni
a szám. Lefesteni, de
nem bőrszínűvel.
Valami mással. Mondjuk
fehérrel, vagy tán lilával.
Olyannal, hogy észrevedd,
hogy nincs.
Hogy rácsodálkozzanak.
Valamit kéne…
Tán csak megnémulni.
Mikor kinyitom a szám,
hang ne távozzon belőle,
se jó – se rossz a világba.
Maradjak csendben,
de ne tudjak róla,
higgyem, csak higgyem,
hogy értenek.
Katalin Ladik 2011.09.23. 23:05:05
Balkán expressz
A visszatérő világok! ahogy
körbeforognak kiszaggatott szegéllyel,
egy mindegy-hol hulló pillanatot,
melynek nélkülem kell elvesznie.
Tandori Dezső
Távolabb vagyok most tőled,
mint óceánjáró a kukoricaföldeken.
A száguldó villanypóznák, fekete árbocok.
Távolabb vagyok, semhogy győztes vitorlaként
szétszakadjak,
még távolabb leszek, ha megérkezem.
Itt szomjúság van és mélyből jövő, fájdalmas hang.
Csak álom az egész - suttogom ihlettel.
Itt tegnap lezuhant egy angyal.
Most mindenki naplót ír,
és szaporítja a történelmet.
Az ajtóban hattyú és gépfegyver ölelkezik.
A mozdonyvezető egy hamuszín,
üres szemgödrű ember.
Egyre távolabb tőled, ahogy feléd közeledem,
egy veréb ütődik az ablaküveghez.
Hatalmas, fekete kályhacsövek
üvöltenek fel bennem,
hol vagy? Itt sötét van és döbbenet.
Ha ez a történelem, hát nem érintelek meg,
ne várj rám, amikor megérkezem.
Balkan Express
Traduits par Katalin Kluge et Tibor Tardos, revus par Claude Maillard
« Mondes au retour ! comme
ils encerclent les marges lacérées
une minute qui tombe n'importe où,
et qui doit disparaître sans moi. »
Dezső Tandori
Je suis plus éloignée de toi que ne l'est un paquebot
dans les plantations de maïs.
Des pylones filent à grande vitesse, des mâts noirs.
Je suis trop loin pour me déchirer comme une voile triomphante.
Je suis encore plus loin au moment où j'arrive.
Ici, tout est soif et cri de douleur venant des profondeurs.
Tout n'est qu'un rëve – C'est ce que je chuchote d'un air inspiré.
Hier, un ange est tombé.
Tout le monde écrit son journal
et nourrit l'Histoire.
À l'entrée, s'étreignent un cygne et une mitrailleuse.
Le mécanicien de la locomotive est un homme couleur cendre
aux orbites évidées.
Plus je m'approche de toi plus je m'éloigne.
Un moineau se cogne contre la vitre.
D'immenses tuyaux de poële noirs
poussent en moi des hurlements,
où es tu ? Ici, tout est obscurité, stupeur.
Si c'est ça l'Histoire, je ne te toucherai pas.
Ne m'attends pas à l'arrivée.
Balkan Express
Translated by Michael Castro and Gabor G. Gyukics
I'm further away from you than the ocean liner on the cornfields.
The hurtling electric poles are black masts.
I'm at such a great distance, that a winning sailboat can't reach
me to tear me apart. I'll be even further away when I arrive.
Here only thirst is present, and an aching voice from the abyss.
It's only a dream--I whisper, inspired.
An angel tumbled down on this place yesterday.
Now everybody is a dairy writer, multiplying history.
In the doorway a swan embraces a shotgun.
The engineer is an ash colored old man with an empty eye-socket.
I'm getting further away as I'm approaching you,
a sparrow clashes with the window.
Giant black stove pipes are roaring inside me,
where are you? It's dark in here, it's horrible.
If this is history, then I won't touch you,
don't wait for me when I arrive.
Balkan Express
Traducido por Paul Disnard
¡Los mundos que regresan! Como ellos
los afilados engranajes giran hacia
la no materia, semejando los minutos que caen
hasta morir fuera de mi.
D. Tandori
Ahora, muy lejos de ti,
en un transoceánico sobre tus campos de trigo,
convertidos los postes del telégrafo en negros mástiles,
lejos, a la vez, como un velamen victorioso
ya no estarás aquí cuando yo llegue.
Es la agonía, la sed, voces de luto que provienen de lo más profundo de todos los sueños.
Un susurro me inspira.
Ayer cayó aquí un Ángel.
Ahora todos escriben diarios, múltiples historias.
Un cisne y la metralla se abrazan en la puerta.
El hombre y la máquina tienen el rostro color ceniza
y vacías las cavernas de sus ojos.
Lejos y muy lejos
y a la vez próximos a ti como el gorrión que golpea los cristales de la ventana. Empiezan a aullar dentro de mi propio ser los grandes y negros cilindros.
¿Dónde estás?
Está aquí la más espantosa y sombría de las tinieblas.
No te quiero atemorizar con esta historia.
No esperes mi llegada.
Balkan ekspres
Povratni svetovi! Kako se
vrte u krug sa pocepanim rubovima,
s jednim ma gde god palim trenom,
koji će bez mene nestati.
Tandori Deže
Sad sam mnogo udaljenija od tebe,
nego prekookeanski brod od kukuruznih polja.
Jureći električni stubovi crni su jarboli.
Toliko sam daleko, da se poput pobedničkog jedra
ne raskidam,
a kad stignem, biću još udaljenija.
Ovde vlada žeđ i bolni glas iz dubine.
Sve je to samo san – šapćem nadahnuto.
Ovde se juče srušio jedan anđeo.
Sad svako piše dnevnik,
i umnožava istoriju.
U vratima se labud i mitraljez grle.
Mašinovođa je pepeljasto sivog lica,
i praznih očnih duplji.
Sve sam udaljenija dok se približavam tebi,
jedan vrabac lupi o prozorsko okno.
Golemi crni sulundari
urliču u meni
– gde si? Ovde vlada mrak i užas.
Ako je ovo istorija, neću te dodirnuti,
kad stignem, nemoj me čekati.
A visszatérő világok! ahogy
körbeforognak kiszaggatott szegéllyel,
egy mindegy-hol hulló pillanatot,
melynek nélkülem kell elvesznie.
Tandori Dezső
Távolabb vagyok most tőled,
mint óceánjáró a kukoricaföldeken.
A száguldó villanypóznák, fekete árbocok.
Távolabb vagyok, semhogy győztes vitorlaként
szétszakadjak,
még távolabb leszek, ha megérkezem.
Itt szomjúság van és mélyből jövő, fájdalmas hang.
Csak álom az egész - suttogom ihlettel.
Itt tegnap lezuhant egy angyal.
Most mindenki naplót ír,
és szaporítja a történelmet.
Az ajtóban hattyú és gépfegyver ölelkezik.
A mozdonyvezető egy hamuszín,
üres szemgödrű ember.
Egyre távolabb tőled, ahogy feléd közeledem,
egy veréb ütődik az ablaküveghez.
Hatalmas, fekete kályhacsövek
üvöltenek fel bennem,
hol vagy? Itt sötét van és döbbenet.
Ha ez a történelem, hát nem érintelek meg,
ne várj rám, amikor megérkezem.
Balkan Express
Traduits par Katalin Kluge et Tibor Tardos, revus par Claude Maillard
« Mondes au retour ! comme
ils encerclent les marges lacérées
une minute qui tombe n'importe où,
et qui doit disparaître sans moi. »
Dezső Tandori
Je suis plus éloignée de toi que ne l'est un paquebot
dans les plantations de maïs.
Des pylones filent à grande vitesse, des mâts noirs.
Je suis trop loin pour me déchirer comme une voile triomphante.
Je suis encore plus loin au moment où j'arrive.
Ici, tout est soif et cri de douleur venant des profondeurs.
Tout n'est qu'un rëve – C'est ce que je chuchote d'un air inspiré.
Hier, un ange est tombé.
Tout le monde écrit son journal
et nourrit l'Histoire.
À l'entrée, s'étreignent un cygne et une mitrailleuse.
Le mécanicien de la locomotive est un homme couleur cendre
aux orbites évidées.
Plus je m'approche de toi plus je m'éloigne.
Un moineau se cogne contre la vitre.
D'immenses tuyaux de poële noirs
poussent en moi des hurlements,
où es tu ? Ici, tout est obscurité, stupeur.
Si c'est ça l'Histoire, je ne te toucherai pas.
Ne m'attends pas à l'arrivée.
Balkan Express
Translated by Michael Castro and Gabor G. Gyukics
I'm further away from you than the ocean liner on the cornfields.
The hurtling electric poles are black masts.
I'm at such a great distance, that a winning sailboat can't reach
me to tear me apart. I'll be even further away when I arrive.
Here only thirst is present, and an aching voice from the abyss.
It's only a dream--I whisper, inspired.
An angel tumbled down on this place yesterday.
Now everybody is a dairy writer, multiplying history.
In the doorway a swan embraces a shotgun.
The engineer is an ash colored old man with an empty eye-socket.
I'm getting further away as I'm approaching you,
a sparrow clashes with the window.
Giant black stove pipes are roaring inside me,
where are you? It's dark in here, it's horrible.
If this is history, then I won't touch you,
don't wait for me when I arrive.
Balkan Express
Traducido por Paul Disnard
¡Los mundos que regresan! Como ellos
los afilados engranajes giran hacia
la no materia, semejando los minutos que caen
hasta morir fuera de mi.
D. Tandori
Ahora, muy lejos de ti,
en un transoceánico sobre tus campos de trigo,
convertidos los postes del telégrafo en negros mástiles,
lejos, a la vez, como un velamen victorioso
ya no estarás aquí cuando yo llegue.
Es la agonía, la sed, voces de luto que provienen de lo más profundo de todos los sueños.
Un susurro me inspira.
Ayer cayó aquí un Ángel.
Ahora todos escriben diarios, múltiples historias.
Un cisne y la metralla se abrazan en la puerta.
El hombre y la máquina tienen el rostro color ceniza
y vacías las cavernas de sus ojos.
Lejos y muy lejos
y a la vez próximos a ti como el gorrión que golpea los cristales de la ventana. Empiezan a aullar dentro de mi propio ser los grandes y negros cilindros.
¿Dónde estás?
Está aquí la más espantosa y sombría de las tinieblas.
No te quiero atemorizar con esta historia.
No esperes mi llegada.
Balkan ekspres
Povratni svetovi! Kako se
vrte u krug sa pocepanim rubovima,
s jednim ma gde god palim trenom,
koji će bez mene nestati.
Tandori Deže
Sad sam mnogo udaljenija od tebe,
nego prekookeanski brod od kukuruznih polja.
Jureći električni stubovi crni su jarboli.
Toliko sam daleko, da se poput pobedničkog jedra
ne raskidam,
a kad stignem, biću još udaljenija.
Ovde vlada žeđ i bolni glas iz dubine.
Sve je to samo san – šapćem nadahnuto.
Ovde se juče srušio jedan anđeo.
Sad svako piše dnevnik,
i umnožava istoriju.
U vratima se labud i mitraljez grle.
Mašinovođa je pepeljasto sivog lica,
i praznih očnih duplji.
Sve sam udaljenija dok se približavam tebi,
jedan vrabac lupi o prozorsko okno.
Golemi crni sulundari
urliču u meni
– gde si? Ovde vlada mrak i užas.
Ako je ovo istorija, neću te dodirnuti,
kad stignem, nemoj me čekati.
Katalin Ladik 2011.09.23. 23:09:52
Katalin Ladik: Balkan Express. Translation into Indonesian, Horizons Magazine, 2008.5.,Vol.XLII, Publisher Yayasan Indonesia, Jakarta, p.32.
B.Tóth Klári 2011.09.24. 12:29:08
Figyelő dédmamák
Porlepte doboz, gyűrt papundekli, esendősége
megrendít, sorstárssá emelkedik. A kopott
kartonfedél alól kiszabadul az ősök lehelete,
életre kel a múlt.
Látod ezt a molyrágta selymet, dédanyám
báli ruháját, az első szerelem érintését,
egy pillantás ígéretét, amiből nem mi lettünk,
magába zárta egy hajdani tánc illatát, bele-
dermedt az időbe; a halványkék selyemblúz,
bevont gombjain barnás ujjnyomok, a csatos
szaténcipő tapintásától emlékezni kezd a bőröm,
dédmama bőrének folytatása, bordó bársony-
pongyoláján szerettem visszafelé simogatni
a sorokat, hallgatni a sercegést.
Isten kezébe tette kilencven éve gondját, vele
a ráncait, hogy aztán kisimult arccal és kitárt
lélekkel csusszanjon át az örökkévalóságba.
A családi relikviák előhívják Anyu meséit
esténként, ez a hátul kapcsos alsóruha
lehetett német ükanyámé, fiatalon vitte el
a szíve- halálos ágyán levelekben búcsúzott
a testvéreitől, négy gyerekét szétosztotta
köztük, mint valami örökséget…
A préselt virágminta kifakult szirmai alatt
gótbetűk gurultak végig a levélpapíron,
nyomot hagytak, mint könny a szemráncban,
ahogy patyolatlelke átgyöngyözött a másvilágra.
Kotorgálok a doboz alján, belemászom,
kiemelem az utolsó slingelt terítőt is,
minden emlék szembejött már, generációk
lépték át egymást a selymeken, papírba
csomagolt dísztárgyakon át, beelőztek
a nevezetesebbek, nagypapa ötvenhatos
újságcikkei rivalizálnak ükapám szabadság-
harcos ezüstpoharával, míg Berta nagymama
gyöngyház berakású látcsöve szerényen lapul
egy bársony erszényben, magába zárva az
Operaház bal hármas családi páholyát,
ahonnan a Zenedés lányokkal felszökött
a kakasülőre; Mici néni ezerkilencszáznégyes
karácsonyi kívánságlistája az angyalkának,
ahol az alumínium szót háromszor próbálta
leírni, olyan ismeretlen volt még a fogalom…
Gubbasztok az üres dobozban.
Kiüresítem magam is, hogy elférjenek
bennem az ősök, ruhástul, ezüstpoharastul,
elveikkel és erkölcseikkel, szemek merednek
rám, figyelő dédapák, dédmamák, úgy élek-e,
ahogy kell, ahogy hajdan megálmodták.
Magamra húzom málló selymeiket, kifakult
bársonyaikat, töltekezem belőlük, ahogy
majd belőlem fognak az utódaim, mikor alig
hallható neszezéssel átlép fölöttem is az idő.
B.Tóth Klári
Porlepte doboz, gyűrt papundekli, esendősége
megrendít, sorstárssá emelkedik. A kopott
kartonfedél alól kiszabadul az ősök lehelete,
életre kel a múlt.
Látod ezt a molyrágta selymet, dédanyám
báli ruháját, az első szerelem érintését,
egy pillantás ígéretét, amiből nem mi lettünk,
magába zárta egy hajdani tánc illatát, bele-
dermedt az időbe; a halványkék selyemblúz,
bevont gombjain barnás ujjnyomok, a csatos
szaténcipő tapintásától emlékezni kezd a bőröm,
dédmama bőrének folytatása, bordó bársony-
pongyoláján szerettem visszafelé simogatni
a sorokat, hallgatni a sercegést.
Isten kezébe tette kilencven éve gondját, vele
a ráncait, hogy aztán kisimult arccal és kitárt
lélekkel csusszanjon át az örökkévalóságba.
A családi relikviák előhívják Anyu meséit
esténként, ez a hátul kapcsos alsóruha
lehetett német ükanyámé, fiatalon vitte el
a szíve- halálos ágyán levelekben búcsúzott
a testvéreitől, négy gyerekét szétosztotta
köztük, mint valami örökséget…
A préselt virágminta kifakult szirmai alatt
gótbetűk gurultak végig a levélpapíron,
nyomot hagytak, mint könny a szemráncban,
ahogy patyolatlelke átgyöngyözött a másvilágra.
Kotorgálok a doboz alján, belemászom,
kiemelem az utolsó slingelt terítőt is,
minden emlék szembejött már, generációk
lépték át egymást a selymeken, papírba
csomagolt dísztárgyakon át, beelőztek
a nevezetesebbek, nagypapa ötvenhatos
újságcikkei rivalizálnak ükapám szabadság-
harcos ezüstpoharával, míg Berta nagymama
gyöngyház berakású látcsöve szerényen lapul
egy bársony erszényben, magába zárva az
Operaház bal hármas családi páholyát,
ahonnan a Zenedés lányokkal felszökött
a kakasülőre; Mici néni ezerkilencszáznégyes
karácsonyi kívánságlistája az angyalkának,
ahol az alumínium szót háromszor próbálta
leírni, olyan ismeretlen volt még a fogalom…
Gubbasztok az üres dobozban.
Kiüresítem magam is, hogy elférjenek
bennem az ősök, ruhástul, ezüstpoharastul,
elveikkel és erkölcseikkel, szemek merednek
rám, figyelő dédapák, dédmamák, úgy élek-e,
ahogy kell, ahogy hajdan megálmodták.
Magamra húzom málló selymeiket, kifakult
bársonyaikat, töltekezem belőlük, ahogy
majd belőlem fognak az utódaim, mikor alig
hallható neszezéssel átlép fölöttem is az idő.
B.Tóth Klári
B.Tóth Klári 2011.09.24. 12:37:06
Megjelent: Tempevölgy,2010 december
Szépirodalmi Figyelő,2011 március
Díj: Salvatore Quasimodo Költőverseny
Dicsérő Oklevél 2010
Szépirodalmi Figyelő,2011 március
Díj: Salvatore Quasimodo Költőverseny
Dicsérő Oklevél 2010
nemesvita 2011.09.24. 12:38:19
hablaty
„Nemo dedit..”.
Ulrich von Hutten
amikor a hablaty beépül a bibliába
biblikus hablatyok hablatyognak a szájakból
fröcsögnek a fülekbe orrlikakon is át
és felelőtlen orrszarvúk dübörögnek át a téren
villamosok helyett táncra perdül a káosz
a parlament üléstermében és a hálószobákban
kinyílik a füstvirág és a lonchadsereg
megerőszakolja az áhitatra készülő miatyánkat
szemérmesen izzadó árokpartokon HABLATY
ópravoszláv istenség zavar és harag ura
ikonok anyja és mészárszéke
amelyen az elhagyott mészár ül
üldögél és hiábavaló világokat köpül
értetlen emberek háborúságára
betöltik vele a világűr epekedő sebét
HABLATY ha kivagy hova menjek be
ezeken a korhely virányokon
ahol a kor hely a lassú kíszenvedésre
kitüremlekedésre a világegyetem kapujának résein
azokon fütyül be az ártányszagú szél
a holtomiglan-holtodiglan együgyű bűze
biblikus átok a senki földjének kéjgázmezőiről
űrgáz fojtogatja az orrszarvúkat is
amikor villamosok helyett dübörögnek át a téren
míg az erkélyeken ereklyepapokból örvénylik ömlik
a mindennapi átkunkat add meg nekünk ma
„Nemo dedit..”.
Ulrich von Hutten
amikor a hablaty beépül a bibliába
biblikus hablatyok hablatyognak a szájakból
fröcsögnek a fülekbe orrlikakon is át
és felelőtlen orrszarvúk dübörögnek át a téren
villamosok helyett táncra perdül a káosz
a parlament üléstermében és a hálószobákban
kinyílik a füstvirág és a lonchadsereg
megerőszakolja az áhitatra készülő miatyánkat
szemérmesen izzadó árokpartokon HABLATY
ópravoszláv istenség zavar és harag ura
ikonok anyja és mészárszéke
amelyen az elhagyott mészár ül
üldögél és hiábavaló világokat köpül
értetlen emberek háborúságára
betöltik vele a világűr epekedő sebét
HABLATY ha kivagy hova menjek be
ezeken a korhely virányokon
ahol a kor hely a lassú kíszenvedésre
kitüremlekedésre a világegyetem kapujának résein
azokon fütyül be az ártányszagú szél
a holtomiglan-holtodiglan együgyű bűze
biblikus átok a senki földjének kéjgázmezőiről
űrgáz fojtogatja az orrszarvúkat is
amikor villamosok helyett dübörögnek át a téren
míg az erkélyeken ereklyepapokból örvénylik ömlik
a mindennapi átkunkat add meg nekünk ma
hang54 2012.09.11. 03:30:37
<iframe width="100%" height="166" scrolling="no" frameborder="no" src="http://w.soundcloud.com/player/?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F59418488&auto_play=false&show_artwork=true&color=ff7700"></iframe>
hang54 2012.09.11. 03:42:19
@A_hang: sorry! Az embed kódot nem kezeli a felület korrektül, nem tudhattam, s már javítani, törölni sem tudom. De, a linkre klikkelve mükszik rendesen a hangzó.
(azért megpróbálom itt is, egy másik kóddal, a direkt linkkel beadni)
soundcloud.com/gvamos1/poetica-patika
(azért megpróbálom itt is, egy másik kóddal, a direkt linkkel beadni)
soundcloud.com/gvamos1/poetica-patika
gabor.zsuponyo 2012.09.17. 12:33:47
Repedésben
Lehunyták már függönyszemük
a masszív tömbök,
Volfrámfényük ma éjjel
a sötétségbe ömlött.
Álmokban lába kél a háznak,
s barangol négysávos repedésben.
…hogy meddig ér az álom! S milyen
hatalmas is akár egy parkettányi repedésben.
Egy gondolatba telik csupán
s levélország sejtvárosában létezem,
Az álmod vagyok csupán!
S beléd is sötétségbe ömölve érkeztem.
Túl a biztoson, s érzékszerveinken is túl,
Történik valami…
Valami, ami mélyen belénk nyúl.
Repedező tudat alja tudatra nyúlik,
Kalandos út ez, hol magunkból is ismerünk valami e világin túlit.
2012.
Lehunyták már függönyszemük
a masszív tömbök,
Volfrámfényük ma éjjel
a sötétségbe ömlött.
Álmokban lába kél a háznak,
s barangol négysávos repedésben.
…hogy meddig ér az álom! S milyen
hatalmas is akár egy parkettányi repedésben.
Egy gondolatba telik csupán
s levélország sejtvárosában létezem,
Az álmod vagyok csupán!
S beléd is sötétségbe ömölve érkeztem.
Túl a biztoson, s érzékszerveinken is túl,
Történik valami…
Valami, ami mélyen belénk nyúl.
Repedező tudat alja tudatra nyúlik,
Kalandos út ez, hol magunkból is ismerünk valami e világin túlit.
2012.
gabor.zsuponyo 2012.09.17. 12:43:17
Önmagunkon túl
Amit kint látsz,
bent van és nincsen semmi más,
Mind-mind egyéb csak önmagunknak nyugtatás.
Mind! Az a több millió
ketamingondolat, s látomás,
Az élet nem mástól, hanem magunktól lett lejárt szavatosságú vagy csodás.
Őrült ingerületforradalom,
elmeháború és fellángolódás,
Mennyi leélt év és élet, önmagunk okozta nagyvilági molekuláris pszichécsalódás.
Mert magunkba még mindig nem tekintünk, de már nem sokáig virul az ostobáskodás,
Nem fej nélkül szaladunk már,
belénk botlik a katatón kotkodácsolás.
Gombpupillák, varratszájak…
lubickol bennünk a szórengetegcsend,
Sepregethetsz házad táján, ma tisztaság,
s holnap sem lesz rend.
Mert újra kivetül köréd, már vadul zúg a fekete lyuk… lélekporszívó,
Belénk telepszik, s ősembermód lesz
mindenki önmaga barlangjában ordító.
Hiába a csend, visszhangját
halljuk újra és újra,
De lebomlik majd a fal, ha látunk
majd magunkban önmagunkon túlra.
2012.
Amit kint látsz,
bent van és nincsen semmi más,
Mind-mind egyéb csak önmagunknak nyugtatás.
Mind! Az a több millió
ketamingondolat, s látomás,
Az élet nem mástól, hanem magunktól lett lejárt szavatosságú vagy csodás.
Őrült ingerületforradalom,
elmeháború és fellángolódás,
Mennyi leélt év és élet, önmagunk okozta nagyvilági molekuláris pszichécsalódás.
Mert magunkba még mindig nem tekintünk, de már nem sokáig virul az ostobáskodás,
Nem fej nélkül szaladunk már,
belénk botlik a katatón kotkodácsolás.
Gombpupillák, varratszájak…
lubickol bennünk a szórengetegcsend,
Sepregethetsz házad táján, ma tisztaság,
s holnap sem lesz rend.
Mert újra kivetül köréd, már vadul zúg a fekete lyuk… lélekporszívó,
Belénk telepszik, s ősembermód lesz
mindenki önmaga barlangjában ordító.
Hiába a csend, visszhangját
halljuk újra és újra,
De lebomlik majd a fal, ha látunk
majd magunkban önmagunkon túlra.
2012.
gabor.zsuponyo 2012.09.17. 13:03:01
Pupillatágító
Vakító fény, felsíró csecsemők…
Túl az alagúton,
Születni tele élettel…
De vajon így kell alakuljon?!
Így, hogy termő tág pupillákat markostól, gyökerestől kitép a világ,
Rothadt gyümölcsöket fakaszt majd,
szűkülő golgotavirág.
Elfolyt a magzatvíz…
S mint ma, csöpög a csap,
De csak lassan csöpögünk utána…
Lelkünk szomjas marad.
Szomjúságra szomjat olthatatlan szervezetlágyító,
Csordogál a magzatvíz,
csöpög a csap, a látvány pupillatágító…
Magamba iszom lassan a látványt,
túl a látszaton,
Vak emberek, vakító világ, vak fájdalom…
Vagy csak elvakult én,
ki vakon foglalkozna veletek,
Hogy tudtok róla ti is?!
Meg sem rezdül szemetek!
Szokás, hagyomány… Ragaszkodott
félelem a ’ haláltól ’,
Hisz csak élet, s élünk,
mégis hideg ráz gondolatától.
Kötődés Anyánkhoz magzatként
köldökzsinór által,
Ma Földhöz kötve szárnyalunk,
mégis lelkünk madarával.
Lelkünk táplálja a bolygó…
Készít fel az útra,
Testünk eszköz, s minden lépés út az alagútba...
2012.
Vakító fény, felsíró csecsemők…
Túl az alagúton,
Születni tele élettel…
De vajon így kell alakuljon?!
Így, hogy termő tág pupillákat markostól, gyökerestől kitép a világ,
Rothadt gyümölcsöket fakaszt majd,
szűkülő golgotavirág.
Elfolyt a magzatvíz…
S mint ma, csöpög a csap,
De csak lassan csöpögünk utána…
Lelkünk szomjas marad.
Szomjúságra szomjat olthatatlan szervezetlágyító,
Csordogál a magzatvíz,
csöpög a csap, a látvány pupillatágító…
Magamba iszom lassan a látványt,
túl a látszaton,
Vak emberek, vakító világ, vak fájdalom…
Vagy csak elvakult én,
ki vakon foglalkozna veletek,
Hogy tudtok róla ti is?!
Meg sem rezdül szemetek!
Szokás, hagyomány… Ragaszkodott
félelem a ’ haláltól ’,
Hisz csak élet, s élünk,
mégis hideg ráz gondolatától.
Kötődés Anyánkhoz magzatként
köldökzsinór által,
Ma Földhöz kötve szárnyalunk,
mégis lelkünk madarával.
Lelkünk táplálja a bolygó…
Készít fel az útra,
Testünk eszköz, s minden lépés út az alagútba...
2012.
freddfred 2013.12.16. 20:33:24
Egri László, költő
Felelet
Kullogok, vérvörös tenyér izzad,
lüktet, törzsemből kinőve
lóbálom, pró-bálom.
Tik-tak, lassú haláltánc
szántja a lapot, mázsás
rúdja alig vakkant hatot.
Hat perc az élet,
még egy és végem,
már érkezem is vissza,
s e lény vérfröccsömet
issza. Piros, tiszta
tócsa oson talpam alá.
Nem talp alá való,
alkalma nem ideális.
Karcos elmém szürreális
vad táncot dobbant.
2x+6y2z = 4y-6/c /x≠n2
x az n-ediken, kezd+em,
ha helyben megöregszem,
sem jutok tovább, ila levegő.
n vektor k v, nem a szemes,
nem fekete, kb. mint
Hektor, v-vel, nem ér
fel erejével, de súlyos
teher vállamon,
csak döcékel,
vállalom, na és?
Nem megy? kérdi ő,
a mindenhat ő.
n plusz x szer v, tikkadok,
mint anno Szervét
a hasábok tornyán.
A négyzeten, itt kérem
a képleten, 2-es, de
ejteni kell □ n,
ez lesz majd a
végzetem.
Felelet
Kullogok, vérvörös tenyér izzad,
lüktet, törzsemből kinőve
lóbálom, pró-bálom.
Tik-tak, lassú haláltánc
szántja a lapot, mázsás
rúdja alig vakkant hatot.
Hat perc az élet,
még egy és végem,
már érkezem is vissza,
s e lény vérfröccsömet
issza. Piros, tiszta
tócsa oson talpam alá.
Nem talp alá való,
alkalma nem ideális.
Karcos elmém szürreális
vad táncot dobbant.
2x+6y2z = 4y-6/c /x≠n2
x az n-ediken, kezd+em,
ha helyben megöregszem,
sem jutok tovább, ila levegő.
n vektor k v, nem a szemes,
nem fekete, kb. mint
Hektor, v-vel, nem ér
fel erejével, de súlyos
teher vállamon,
csak döcékel,
vállalom, na és?
Nem megy? kérdi ő,
a mindenhat ő.
n plusz x szer v, tikkadok,
mint anno Szervét
a hasábok tornyán.
A négyzeten, itt kérem
a képleten, 2-es, de
ejteni kell □ n,
ez lesz majd a
végzetem.